1705

Info

Stílus: Jazz

Bemutatkozás

A trió szokatlan névválasztásnak több oka is van: egyrészt ez az egyik szám címe (melyet Zsolt egy 1705-ben készült historikus billentyűs hangszeren írt), másrészt asszociál a „Legend Of 1900” című filmre, illetve annak főhősére, aki akarva-akaratlanul kifigurázza a zenei vaskalaposságot.

Az együttes tagjai számára a nyitottság, a korlátok lebontása, a vélt, vagy valós határok átlépése az egyik legfőbb motiváció. Ennek köszönhető, hogy a trió zenéje annak ellenére alkot homogén egységet, hogy számtalan inspiráció hallható benne: a könnyűzene dallamvilága és dinamizmusa, az elektronikus zene frissessége, a klasszikus-zene harmóniára törekvése, a világzene sokszínűsége és persze a jazz-zene szabadsága és érzékeny együtt-játéka. A hangzás jellegzetességei pedig a ritmikailag összetett zongorajáték mellett a különleges ütőhangszeres szett és a gyakori vonóhasználat a nagybőgőn.

Zsolt a kilencvenes években Bélával, a kétezres években pedig Andrással játszott huzamosabb ideig, kettejük együttműködésének lenyomata négy lemezen is hallható. Mindhárman hosszú utat jártak be, míg megtalálták saját hangjukat, egyedi stílusukat. A zenekar 2010. végén alakult, amikor Béla 15 év után hazatért Ausztráliából.

A tagokról:

Kaltenecker Zsolt – Zongora
1970-ben született Budapesten. Klasszikus zenei tanulmányait nyolcéves korában kezdte. Néhány év elteltével az improvizáció és a komponálás felé fordult az érdeklődése. 1996-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz-zongora szakán. 1996. őszén New York-ban Jaki Byard-nél tanult magánúton. Saját neve alatt 16 lemeze jelent meg, ezek közül az 1999-ben megjelent “Songs From The 20th Century” az “Év Jazzlemeze” díjat kapta. Albumai rendszeresen jelennek meg Japánban, ahol 2005-ben turnézott is.

Piri Béla – Nagybőgő
1970-ben született Budapesten. Professzionális tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdte 1990-ben, majd 1996-97-ben posztgraduális képzésen vett részt a Western Washington University-n (USA). Végül 2006-ban a Brisbane-i Griffith University-n szerzett klasszikus mestervizsgát nagybőgőn. 1997-től Ausztráliában élt és dolgozott mint hangszeres tanár és előadóművész. A világ számos rangos helyszínén játszott, többek között a Sydney Olimpián 2000-ben, az Oslo-i operaházban vagy a Chicago-i Auditoriumban. 2008-2011 elejéig a The Ten Tenors nevű zenekarban játszott, ezzel a formációval bejárta szinte az egész világot. 2011. márciusa óta ismét Magyarországon él.

Dés András – Ütőhangszerek
1978-ban született Budapesten. Zenei tanulmányait hét évesen kezdte klasszikus ütőhangszereken, majd a középiskolában érdeklődése a dél-amerikai és közel-keleti ütőhangszerek felé fordult. Eleinte elsősorban világzenei együttesek tagjaként játszott szefárd, balkáni és ír-kelta népzenét. Ezzel párhuzamosan kezdett el jazzt játszani, 2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékén. Az elmúlt évek több meghatározó jazz együttesének is tagja volt, emellett olyan énekesnők állandó zenésztársa, mint Juhász Miczura Mónika (Mitsoura), Szalóki Ági és Palya Bea. Zeneszerzőként is közreműködött film- és színházi produkciókban, előadóművészként pedig bejárta a világot: a Carnegie Halltól a Covent Gardenen keresztül a shanghai-i világkiállításig számos jelentős színpadon zenélhetett már.

 

Az 1705 jellegzetességei a poliritmika és a polimetria szinte állandó jelenléte és a gyakran végletekig felfokozott nagy ívű improvizációk mellett Zsolt – a két kéz teljes függetlenítésére gyakran építő – azonnal felismerhető, jellegzetes zongorajátéka, illetve András különleges ütőhangszeres szettje, melyen néha nagyon szabadon, néha viszont úgy játszik, mintha egy rafináltan programozott dobgépet hallanánk. A zenekar márciusban rögzítette második lemezének anyagát a BMC stúdiójában. A lemez szeptemberben jelenik meg, de a mostani koncerten már kaphatunk ízelítőt az új anyagból is.

Kaltenecker Zsolt meglehetősen egyéni játékstílusáról és „sound”-járól találóan írja Végső Zoltán kritikus: „Az alapok valahol a modális dzsessz környékén keresendők, ahol a harmóniánál a ritmus, a politexturális gondolkodás, az előadásmód, a hangszínekkel elért hatások mind fontosabbak, mégis, a vízszintes síkok egymásra épülése folytán kialakul a függőleges tagoltság is, azaz a harmóniai szövet. Kaltenecker zenei világának csápjai több irányba nyúlnak, a közönség mégsem az összegabalyodást érzi, hanem a tiszta képletek és a világos szándékok nyomában egy élvezetes, minden elemében mai dzsessz által válik érintetté.” Zsolt az 1705 mellett a Special Providence nevű progresszív metált játszó zenekarban játszik, illetve szólózongora koncerteket is ad.

Fehérvári Attila 13 évesen kezdett  gitározni, majd egy baráti felkérés kapcsán hamar basszusgitárra váltott. 2004-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz-tanszakán. Számtalan zenekar, színházi produkció állandó vagy alkalmi basszusgitárosa, megannyi neves előadó kísérőzenésze élőben és felvételeken. Pályája legmeghatározóbb formációi: Special Providence (2010-), Black-Out (1997-), Hrutka Róbert zenekara (2009-),  Váczi Eszter és a Szörp (1999-2004). 2016 nyara óta az 1705 tagja. 

Dés András klasszikus ütőhangszereken kezdte zenei tanulmányait, érdeklődése a középiskolában fordult a dél-amerikai és közel-keleti ütőhangszerek felé. Eleinte elsősorban világzenei együttesek tagjaként játszott szefárd, balkáni és ír-kelta népzenét. Ezzel párhuzamosan kezdett el jazzt játszani, 2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékén. Az elmúlt évek több meghatározó jazz együttesének is tagja volt, emellett olyan énekesnők állandó zenésztársa, mint Juhász Miczura Mónika (Mitsoura), Szalóki Ági és Palya Bea. Zeneszerzőként is közreműködött film- és színházi produkciókban, előadóművészként pedig bejárta a világot: a Carnegie Halltól a Covent Gardenen keresztül a Shanghaji Világkiállításig számos jelentős színpadon zenélhetett már.