Az elegáns öröm forrása első kézből – Goyes interjú

2013.10.16. - M.Magdi V.A.M.P.


"A zene az érzelmek gyorsírása."


Művészekkel beszélgetni mindig lebilincselő élmény, hiszen ők többet látnak, mint egy átlagember, ők a szemüket a szívükben hordozzák. Ezért tudnak nap mint nap újabb értéket teremteni s gazdagítani, tágítani a világot azok számára, akik hajlandóak kinyitni az elméjüket és befogadni, feldolgozni, megélni az élményt. A művészekről többnyire a befelé forduló különc képe ugrik be a legtöbb ember számára, pedig ez a sztereotípia rég megfakult. A mai művészek – még ha el is vonulnak olykor az alkotói munka idejére – kedvesek, közvetlenek, és kritikájuk a világ és az emberiség felé semmi másból nem ered, mint az irántuk érzett hatalmas és erős szeretetből. Ilyen szívből élő lény Goyes is, aki nemcsak a most megjelent albumáról, hanem a DJ-világ helyzetéről is érdekes gondolatokat oszt meg mindazokkal, akik az alábbi sorokat magukévá teszik…


Megjelent az első szerzői albumod, az Elegant Joy. Hogyan és mikor fogant meg benned az ötlet, hogy szerzői lemezt készíts?

Mielőtt bármit is mondanék, ezúton szeretném megköszönni Chris Drifter "országos" cimborámnak, hogy a kezdetektől fogva támogatta ezt a projektet és a masterelést is ő végezte el, a megjelenésről nem is beszélve. Ezt nagyon sokra értékelem! Ó, és persze sok egészséget kívánok a napokban megjelent – bocsánat: megszületett - gyerekéhez a kis Noelhez! (nevet) A kérdésre visszatérve, egyik gyerekkori álmom volt ezt véghez vinni, de 2011 nyarán készült el a "Beauty Emotion" című zeném, ami végül az album zárózenéje lett.


11 felvétel, 11 különböző sztori, mégis egységes egészet alkotnak, ahogy végighallgatjuk… Hogyan jellemeznéd te mint az album szerzője ezt a belső utazást?

Életem során egy zenetörténelmi könyvben találkoztam egy mondattal, ami a muzsika egyik "alapkövétől", Johann Sebastian Bach-tól származik: "A zene az érzelmek gyorsírása". Attól a perctől ez az idézet kísér utamon, ennek szellemében ülök neki zenét írni és a lemezlovas feladatokra is nagyban kihat. Ami a 11 zenét illeti, mindegyik egy másik történethez, élményhez, személyhez vagy emlékhez köthető, azok az érzések vannak hangokba foglalva, amiket akkor és abban a pillanatban éreztem.



Stílusok tekintetében is nagyon változatos az album, sőt helyenként átcsap egyfajta kísérletező jellegbe. Mennyire volt ez tudatos vagy éppen spontán?

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a „hordjunk a Dunába vizet” típus. Szeretem, ha elfog a kreativitás, és akkor nem fogom vissza magam, úszok egy olyan árral, ami egy teljesen ismeretlen és új folyón halad.


Amikor hallgattam az albumot, nekem sok-sok zöld, egy kis kék, lila, narancs és fehér jelent meg a szemeim előtt – fekete háttérben, aztán megláttam a borítót – és majdnem stimmelt a színképlet. Ezek szerint te is színekben látod a hangokat?

Ez most számomra meglepő megközelítés, de örülök, hogy vizuálisan is tudod élvezni e zenéket. Jobban belegondolva, van logika a kijelentésedben, mert ha ezekre a zenékre gondolok, akkor örök tavasz és nyár van a lelkemben, ami mellé az imént említett színek nagyon is passzolnak.


Nagyon szép lett a lemezborító. Ki készítette? Ő is hallotta az album zenéit, mielőtt munkához látott?

Eredetileg a két kedvenc grafikus barátomnak szóltam, Bernathy Zsigának és Kormix Csabinak, de mivel ők nem értek rá erre a feladatra, egy dunaújvárosi komám mentette meg a helyzetet, aki nem más volt, mint Cortez (Lepsényi Zsolt). Őt DJ-ként ismertem meg, és tudtam, ha zeneileg ilyen igényes az ízlése, akkor grafikailag sem lehet nagy gond, és végül egy panaszszavam sem lehetett. Nagy köszönet neki! Egyébként nem hallotta akkor még az albumot, de utólag nagyon tetszett neki...


Volt valamilyen meghatározott sorrend, vagy szimultán alakultak a zenék?

Őszintén szólva, csináltam kb. 20 zenét az elmúlt pár évben, ezekkel a hangszerelésekkel és hasonló tematikával, de végül ennél a 11-nél éreztem úgy, ha harmonikusan felépítem őket, végre kész lesz az „elegáns öröm”. Aztán rengeteg hét és kurzor-húzogatás után összeállt a sorrend is. (nevet)


Milyen szoftvereket, esetleg vasakat vagy egyéb eszközöket használtál a zeneíráshoz?

Ableton live-ot - az egyszerűsége miatt nagyon imádom, így abban dolgoztam, viszont tény, hogy az összhatása nem olyan letisztult, mint a Cubase-nek. Ezért volt nagy szükség Chris Drifterre, aki nagyon profi az említett szoftver használatában. Így tisztábbak lettek a dalok, mint ha Abletonban hagytuk volna. Vst pluginok közül a két kedvencem a CS80V és a String Studio. Továbbá az iPaden nagyon szeretek improvizálni, szinte mindegyik hangszerrel, de az ott lévő alkalmazások között a Music Studio és a Xenon áll legközelebb a szívemhez. A jövőben szeretném kitanulni a Cubase-t, így a következő albumot már azzal fogom készíteni – szándékom szerint Slam Jr. barátommal közösen, így már a vasak sem maradnak ki a munkából.


Ha már említetted Zsazsát (Slam Jr.). Vele honnan ismeritek egymást? Hogy lett belőled „Szigorú” DJ?

Nekem mindig is két kedvenc lemezlovasom volt a magyar vonalból, akik a távolból a műveikkel formálták az ízlésemet és rávilágítottak arra, hogy rengeteg szeretetet lehet adni a zenén keresztül: Budai és Slam Jr. Budaival sajnos még nem volt alkalmam megismerkedni, viszont a Zsazsával való találkozás mérföldkő volt az életemben. A Strictly! Trance Symphony rám is nagy hatással volt, azóta szerettem volna megismerni. 2009-ben az akkor még Strictly!-s Reelow mutatott be minket egymásnak, majd egy 20 perces személyes találkozót beszéltünk meg, ami végül majdnem kétórásra sikerült.

A végén azt mondta, szeretné, ha a csapathoz tartoznék. Kapásból az volt a reakcióm, hogy "de hisz még egy mixemet se hallottad"! Erre azt reagálta: "látszik rajtad a zenei alázat és a szakmai tudás, biztos, hogy jó zenét csinálsz". Azóta együtt vívjuk a harcot az igényes zene fennmaradásáért... Sokat tanultam tőle, ezért lojális maradok hozzá mindig, minden körülményben.


 

Mit jelent számodra a Strictly! csapat, s az, hogy te is közéjük tartozol?

Nagyon szeretem. Amikor bekerültem, hirtelen egy olyan közegben találtam magam, ahol zeneileg mindenki megért, és határok nélkül tudok beszélgetni szakmai dolgokról, valamint egymás tudását kölcsönösen át tudjuk adni egymásnak. Ezen felül pedig életre szóló barátságok is születtek, ami így, egyben hatalmas és ritka dolog. Rengeteg élményt és bulit éltem át, ahol sok mindent láttam és tapasztaltam, és akkor a hasfájós-nevetős pillanatokról nem is beszéltem…


Hogy látod most a DJ-k helyzetét általában?

Lassan már sértőnek érzem, ha DJ-nek neveznek. Ezt a szép kultúrát nagyon durván leamortizálta az ingyenélő dögkeselyűk tömkelege, akiknek egyébként fogalmuk sincs a zenéről, csak végy egy könnyen kezelhető technológiát, meg egy intelligenciát nagyban nélkülöző személyt, akinek csak a pénz számít, és már kész is a napjainkban DJ-nek nevezett fogalom. Tizenévesen vért izzadtam, mire bpm számláló nélkül összehoztam két zenét CD-n vagy akár bakeliten. Nagyon durva kitartás kellett hozzá. Nem tudom, akkoriban hol volt ez a sok „DJ”?! Aztán a legnagyobb "kedvenceim" a „celeb DJ-k”, akiket több fórumon is értékeltek már, szóval abba nem merülnék most bele. Talán még annyit tennék szóvá, hogy ha olyan ember Magyarország "legjobb" DJ-je, aki letolja a nadrágját és mutogatja a seggét a közönségnek, akkor köszönöm szépen, nem szeretnék ilyen közösséghez tartozni és csak gratulálni tudok a neki csápoló közönségnek is. Aztán találkozhatunk olyan emberekkel is, akik magukat underground művészeknek tartják, de nem tudnak egy adott hangulathoz alkalmazkodni, ami e szakmának az egyik alap elvárása. Hogy példát is említsek: voltam nyáron több fesztiválon is, ahol vendégként jelentem meg, és bosszantó volt látnom, hallanom azt a lelki terrort, hogy süt a nap a vízparton, halál jó a feeling, miközben darál a sötét minimal vagy monoton tech house... Könyörgöm! Annyi igényes dallamos progressive trance, deephouse, funk house és chill house zene van a világon, ami illik az ilyen hangulatra és a közönség arcán is mosoly lett volna a jellemző, nem pedig az a feszültség, ami jelen volt. Sírt a lelkem, bár azért akadt néhány kivétel is szerencsére, hogy ne hiába tomboljon a nyár...


Hogyan viszonyulsz a mainstreamhez? Szerinted létezik jó mainstream?

Természetesen van jó mainstream, de sajnos nem itthon! Hétköznapokban szoktam hallgatni néha igényesebb slágerzenéket, például nyáron nagyon nem zavart, hogy a Daft Punk - Get Lucky szólt mindenhonnan, pláne, hogy a funky-t mindig is nagyon szerettem. Mivel a bátyám rezidens sláger DJ, néha tőle is hallok olyan zenét, amiben tapasztalhatóak igazi érzések vagy épp csak felvidít. Tehát hébe-hóba előfordulnak jó zenék a globális piac toplistáin is, melyeknek van mélyebb érzelmi tartalmuk, de tény, hogy javarészt sajnos csak antipátiát vált ki belőlem, túl sok a hatásvadász giccs benne. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy az egyik legnagyobb kedvencem, Sasha is mainstreamnek számít már, mégis ugyanúgy hozza a minőséget, mint rég.


Visszatérve az albumra… Hogy születtek meg ezek a beszédes számcímek?

Amikor elkészülök egy zenével, vagy legalábbis amikor megvan a felépítése, és csak a kis hangok hiányoznak, kimentem. Tartok egy kis csendszünetet, majd meghallgatom, s miközben ellenőrzöm, amit csináltam, beugrik, hogy mi is legyen a címe.


Minden szinten nagyon kedvező az album visszhangja. Mennyire számít ez neked?

Hazudnék, ha azt mondanám, a pozitív visszajelzés nem esik jól és nem ad erőt a folytatáshoz. Úgy gondolom, ez minden olyan embernek fontos, aki keményen dolgozik valamiért.



Hogyan tovább? Tervezel valamilyen bemutató turnét vagy hasonlót?

Sűrűn vágják a fejemhez, ha Strictly! rendezvényen kívül lépek fel, hogy túl igényes zenét csinálok, az emberek nagy része ezt nem érti. Sajnos nem is érzi, pedig ha lemezlovasként működök, igyekszem belecsempészni óvatosan trendibb hangzást is. Ezen tények tudatában teljesen felesleges erőfeszítés lenne nekivágni egy olyan turnénak, ami egy 100%-ban önkifejezésen alapuló hanganyagra épül.

A jövőben sem állok meg: a lemez második zenéjének, ami a "Ha Érted Érzel" című dal, készül hozzá énekszöveg, ezt Judy Simon (Simon Judit) énekli majd fel, akit a 2012-es Child Of Sunlight kislemezünkről már ismerhet a közönség. Már az sem titok, hogy hamarosan megjelenik a Respect To Moby EP-m, amihez a remixeket B.Craack, David Cobbler, Milan Savic és Cyrus készíti. A címét illetően azt kell tudni róla, hogy amióta az eszemet tudom, Moby rajongó vagyok, és miután napokig hallgattam a Destroyed albumát, csináltam egy zenét, ami annyira az ő vonala lett, hogy nem tudtam más címet elképzelni neki. 2014-2015-re tervezem a második szerzői albumot, ami kicsit talán piacorientáltabb lesz.



Beatport:
www.beatport.com/release/goyes-elegant-joy-album/1158260

Youtube:
www.youtube.com/TheGoyes

Facebook:
www.facebook.com/goyesofficial

(szerző: Murvai Magdi)




27th Street Parade - Culture of Tolerance

2018.08.11. Belváros, Zürich, Svájc - Zürich, Svájc
Paul Kalkbrenner, Seth Troxler, Joris Voorn, Tale Of Us, Loco Dice, Joseph Capriati, Pan-Pot, wAFF, Eats Everything, Tini Gessler, Bastian Bux, Andres Campo, Andrea Oliva, Nic Fanciulli, Gil Everest, Nici Faerber, Ronny Grauer, Marco Capone, DJerry C, Marco Berto, Vanita, Le Roi, San Marco, Anthik, Andy Katz, Jamira Estrada, Ken Benovi, Wassily, Sensu, Two Waves, Cella, Garance, Null + Void, Soame, Gianni Callipari, Definition, Dario D'attis, Jimi Jules, Manon, Reto Ardour, Ezikiel, Andhim, Animal Trainer, Dubfire, Nicole Moudaber, dk Daniel & Kurt, Aitor Robles, Marek Kay, F.E.M. Ensemble, Night Talk, Angie Taylor, Thomas B, Shinouda (Djane Cämix), McCoy's S.U.N. Project, Murciano, Luciano, Kantarik, Sanja, Kellerkind, Alain Delay, Thomi B, De La Swing, Manuel Moreno, David Aurel, Ilona Maras, Oliver Aden & Luis Cruz, Sydney Dry, Pitri Heil, Cosmix 2.0, Aaron Khaleian, Adam Ellis, Agent C., Alfred Heinrichs, Andy, Anyken, Arado, B.K., Basement Brothers, Bass Hours, Black Spirit, Brandee, Bynomic, Calou, Carol Fernandez, Chris.P, Claz, Cosimo Mele, D-Joker, D.M.G, Danny Carls, Darius, Darren Porter, Dave Hard, Dave Rook, De La Maso, DeeCello, DJ Fly-D, Djulian, Dream, Emilian, Fabio Florido, Ferry Tale, Flowboy, Fly, G.P., George Lamell, Hartmann, Hellchild, Hildi, Jean Pearl, Jerome Anthony, Joe T Vannelli, Joel Fabrice, Johan Gielen, Jose Maria Ramon, Juffy, K-Base, Klangkünstler, Kloë Braun, Laser Lele, Leeroy, Leventino, Liquid Soul, Lupo di Mare, Madwave, Makcim, Max, MC Democian, MC Stephen Davis, Monkey Safari, MoveMental, Mr. Da-Nos, Nade, Nanotek, Nightwalker, Nora En Pure, Pat Farrell, Patrick Vanto, pavl, Pazkal, Pearl, PFW Allstars, Phil Praise, Piranattack, Quicksilver, RamSal, Randy, Raphael Raban, Renisound, Roberto Barone, Robin Tune, Roger M, Rolf Imhof, Roman Klinger, Romano Corsini, Ron, Sachi Toyama, Salon Sombre, Sam Madi, Screech, Sean Tyas, Sei B., Shinouda aka Djane Cämix, Solarstone, Sonidy, Sons Of Maria, Spacekid, Stallo, Stephanie, Steven Stone, Sven May, Taylor & Clarke, Technology, The Lakeman, The Old Dropers, Thomas Lizzara, Tito Torres, Tomcat, Tripple-O, United Levels, Visionkids, Wankelmut, X-Bone, Xicu Portas live, Z-Groove