Bahlzack interjú
Bahlzack interjú a Ballentine's Music Awards "év producere" díj kapcsán


A Ballentine's Music Awards-on megnyerted az év producere díjat. Hogy tetszett a rendezvény? Számítottál rá, hogy idén győzelmet aratsz ebben a kategóriában?

Köszönöm kérdésed, nagyon jól éreztem magam az este folyamán. Rendkívül nagy öröm volt számomra ennyi év után (12) hazavinni a díjat. Inkább már nagyon vágytam erre az elismerésre, mint hogy számítottam volna rá. Kívánom mindenkinek ezt az érzést, amikor kimondják a nevét egy ilyen nívós rendezvényen. Még most is futkos a hátamon a hideg, ha eszembe jut:
„Az év producere pedig nem más mint: Bahlzack!” Bevallom férfiasan 2 dologtól féltem még a legjobban: Az egyik, hogy hasra esek a lépcsőn fel, vagy lefelé jövet. A második pedig, hogy a színpadon elejtek valamit:)

Élőben közvetített a DJ SoundPro TV. A felvételt itt tekinthetitek meg:

Bahlzack - DJ SoundPro 2017 from DJ SoundPro on Vimeo.



A kriszfoto is készített egy rövid videóinterjút, mely itt látható:



Beszéljünk egy kicsit arról, hogy milyen kezdeti nehézségekkel kellett szembenézz pályafutásod elején!

Ha most mindent el szeretnék mesélni ezzel kapcsolatosan, akkor holnapután is ezt a cikket olvasnák a kedves olvasók, de talán a nagyobb fordulópontokat emelném ki. Mint azt sokan tudják / nem tudják, én egy 1500 lélekfő körüli kis faluból származom, ahol azért a négyzetméterre eső dj-k száma annakidején is -0,000001 volt. A zenéhez értő emberek száma pedig maximum 1 fő, de az is egy énektanár lehetett. Szóval azt szeretném ezzel mondani, hogy nagyon sokan nem hittek bennem, és rettentő nehéz volt több mint egy évtizeden át kitartani, mert csak néhány barátom volt/van a mai napig akiről ezt 100%-os bizonyossággal elmondhatom. Aztán ugye ott voltak a szüleim (akik a mai napig a legnagyobb kritikusaim). Őket volt a legnehezebb meggyőznöm arról, hogy egyszer sikerülni fog. Emlékszem tizenéves gyerekként (kamaszként) amikor otthon „hupogtam” a szobában, és általában ez maximum addig tartott, amíg édesapám haza nem ért a munkából, mert akkor általában lekapcsolta az áramot a szobámban. (Ezzel jelezvén, hogy mára vége.) Persze mint lázadó fiatal muszáj volt tovább csinálnom, csak akkor már sajnos nem úgy ahogy én szerettem volna. Náluk talán az első jelölésem volt az amikor „felfigyeltek rám”, és szerencsére azóta is támogatnak mindenben. Amit pedig ebben a pár sorban a szakmabeliek észrevehettek (ezzel egy újabb nehézséget mutatnék be), hogy ilyenkor általában (lámpaoltás) a projectjeim nagy része repült a semmibe, mert még nem volt ennyire jó az ’autosave’ (automatamentés) kidolgozottsága a szerkesztő programokban.



Milyen főbb fordulópontok voltak a szakmai karriered folyamán, melyek jelentősen befolyásolták munkásságod?

Első körben talán egy rég elfelejtett mixverseny volt az első, a Red Bull és a Roxy rádió szervezésében megrendezésre kerülő „Master Of Music”, melyen több mint 370 főből bejutottam a legjobb 15 közé, akik a legendás Home Club-ban (R.I.P.) mutathatták meg tudásukat. Mivel ebben az időben még csak bakelitről tudtam játszani, nehéz volt azokkal szemben tovább jutni az első 5-be, akik vegyítették a cd-bakelit technológiát, így ezen a szinten sajnos meg is kellett állnom. Persze ez elég volt ahhoz, hogy még jobban felbuzduljak, ami a munkát illeti. A következő lépcső talán a JustMusicFm volt. Ahol egy év alatt zsinórban 2 remixversenyt is nyertem az előző alteregómmal. Ez roppant nagy elismerés volt számomra. Aztán jött Bahlzack és a Come Follow Me. Miután nagy sikereket aratott országszerte, úgy éreztem elkaptam a fonalat, és beindult a zenegyár. Időm nagy részét ettől fogva a zeneírásnak szenteltem. Majd következett az Ultra Star Records, Bonnie Rabson (CAN) és a Dreaming. Talán ez volt az a pont, ami a legmeghatározóbb volt, és amikor sínre került a vonat. Szerencsére annyira megtaláltuk Bonnie-val az összhangot, hogy az elmúlt években már egy saját brandet igyekszünk kialakítani (Bahlzack & Bonnie), amihez persze minden segítséget megkapunk az Ultrától. Idén már megszerveztük az első saját remixversenyünket is, ami az „I Think I’m In Love Again” c. dalunkat hivatott új köntösökbe rejteni. Reméljük, nagyon sok minőségi munka érkezik be hozzánk, és egy szuper megjelenés lesz belőle.

www.ultrastarrecords.com


Mely kiadókkal dolgozol jelenleg? Ezek közül milyen szerepet tölt be az Ultra Star Rercords?

A többes szám fogalmát egyelőre törölném, ugyanis az Ultra Star jelenleg az a kiadó, aki befogadta, és kiemelte azt a stílust, amit képviselek/képviselünk. Nem mellesleg kiemelném, hogy talán az egyetlen olyan lemezkiadó Magyarországon, akik rengeteget tesznek az előadóikért. Legyen szó a kreatív marketingtől, egészen a rádiós listákig. Manapság nagyon nehéz bekerülni bármilyen kiadó bizalmába, vagy akár a főbb előadói közé. Nekem szerencsére sikerült, és remélem még sok hosszú gyümölcsöző évet tudhatunk ezután is magunk mögött.



Milyen megjelenéseid várhatók a közeljövőben?

A közelmúltban érkezett két rendkívül erős dalunk Bonnie-val, ez a „Shine” és az „I Think I’m In Love Again”. Ezeket előszeretettel játszák a hazai és külföldi rádiók, aminek nagyon örülünk, de idénre szeretnénk kicsit megújulni, és mutatni valami újat... Szóval éjszakákat nem kímélve dolgozunk egy teljesen egyedi megjelenésen, ami most nem a szerelmi érzelmeket mutatja be, hanem ami utána jön...(mosoly) Ez nem más mint a SZEX(!), és a szexuális vágyak előtérbe helyezése. (Push’N’Pull). És ami azután szokott érkezni manapság a fiatalok körében, a szakítás, egy nem túl közkedvelt, de annál sűrűbben előforduló formája. Amikor a két fél nem egy közös megegyezéssel határolódik el egymástól, hanem bosszúsan olykor flegmán. (Bitches)
De többet még nem szeretnék elárulni ezekről a dalokról... Coming Soon...


Tervben vannak turnék az országon belül, illetve határon túl?

Igen, amihez újra Bonnie-t kell kiemelnem. Idén megszervezzük első közös élő turnénkat kis hazánkban, amihez már javában folynak az egyeztetések a clubokkal/fesztiválokkal. Várhatóan július 1-jén száll le Bonnie gépe a Liszt Ferenc Reptéren, és valamikor aug 22-én távozik hazájába Torontóba (Canada).
Ez idő közt minden hétvégén felütjük várhatóan a fejünket valamelyik városban idehaza.
Körülbelül 15 és 20 közé tehető a célállomások száma ebben az intervallumban.
Remélem, nagyon sokan várják már, mert garantálhatom, hogy ilyet élőben még nem hallottak, mint amikor Bonnie élőben éneklésbe kezd... Libabőr. Adrenalin. Egyszerűen világi...


Most, hogy valóra vált egy álmod, milyen további rövid-, illetve hosszú távú célokat tűztél ki magad elé?

Igazából a céljaim – mint azt már a videó interjúban is elmondtam – nagyon korán megértek bennem.
Természetesen a közeljövőben szeretném külföldön is kamatoztatni a munkásságom, és rengeteg megjelenéssel előrukkolni. Ami talán egy kicsit érdekes lehet az olvasók számára az a filmzenei világom lehet, ugyanis tavaly 2016-ban elindítottam egy újabb Soundcloud oldalt, ahova filmes illetve film előzetesekhez igyekszem egy egyedi atmoszférát produkálni, kisebb nagyobb sikerekkel. Mondhatni e szakágban még „zöldfülű” vagyok, de igyekszem a legjobban teljesíteni, reméljük talán egyszer ez a gyümölcs is beérik, és viszont hallhatom egy hazai vagy akár külföldi premieren a dalaim.